2018 tavaszán, otthon ülve kezdtem gondolkozni azon, hogy mit is szeretnék nyáron csinálni. Pár órás keresgélés után rá is bukkantam a Hotelanimation.hu oldalra. A márciusi interjúra elmentem, ahol nagyon kedvesek voltak és minden információ világos és érthető volt. Akkor felerősödött bennem a kalandvágy és már alig vártam a visszajelzést, amit pár nap múlva meg is kaptam. Sikeres volt az interjú és vártak Kos szigetére június közepétől. Onnantól kezdve már készültem a kiutazásra. Kezdetben tartottam az egésztől, hiszen még sosem töltöttem külföldön ennyi időt, úgymond teljesen egyedül. Aztán elérkezett az a bizonyos június 15-e. Éjfél körül érkeztem meg az ottani reptérre, ahol a megbeszéltek szerint várt a transzferem és a szállodához vitt. Ott megismerkedtem a csapattal aztán elkísértek a szállásra, ami a hoteltől körülbelül 5 percre volt gyalog. Másnap betekintést nyerhettem az animátorok világába, ami eleinte nehézkesen indult, hiszen a csapat is már nagyon összeszokott. Ahol dolgoztam, az egy gyönyörű, 709 szobából álló hotel volt, különféle nemzetiségű emberekkel teli. Az én csapatomban mindenkinek volt már korábbi tapasztalata és keményen teljesítettek. Emiatt én kezdetben rosszul éreztem magam, ezért szóltam a főnökünknek, hogy egy kisebb hotel megfelelőbb lenne nekem. Sikeresen át is kerültem és számomra akkor kezdődött igazán a nyár. Olyan hotelben dolgoztam, ahol kifejezetten csak felnőttek voltak és én ezt nagyon élveztem. Reggel 10 órakor kezdődött a munka jógával, aquagymmel, aztán pedig közös darts játékkal. Ebéd után pedig vízilabda, ping-pong és röplabdát tartottunk a vezetőmmel ketten. Esténként leginkább különféle kvíz játékok voltak, beszélgetés a vendégekkel és karaoke. Elég vicces élmény volt elénekelni a “Szállj el kismadárt” a főként angol és holland vendégeknek, ezt biztos, hogy sosem felejtem el. Na meg persze azt sem, amikor a vendégek megköszönik, hogy szebbé tettem a nyaralásukat és jövőre várnak látogatóba hozzájuk. Természetesen voltak nehéz napjaim és eleinte sírva telefonáltam haza, hogy ez nem nekem való, ugyanis tényleg dolgoztunk reggeltől estig, plusz éjszaka a vendégekkel buliztunk egy klubba, ami kötelező volt szinte minden nap, de aztán amikor kaptam a pozitív visszajelzéseket és átéltem a szabadnapon az újabb élményeket mindig feltöltődtem és hálás voltam. A szobatársam egy nagyon aranyos magyar lány volt, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Egyik szabadnapon sem pihentünk, kihasználtunk mindent, amit csak lehetett. Bejártuk az egész szigetét, sőt még Törökországba is áthajóztunk az egyik csütörtöki szabadnap folyamán. A fizetéssel is minden rendben volt, időben érkezett és szinte az egészet hazahoztam, hiszen az animátoroknak rengeteg kedvezmény volt különböző programokra a szigeten. Nagyon sok mindent lehetne még írni a kint eltöltött 3 hónapról. Amikor hazajöttem, úgy éreztem egy kicsit más ember lettem, abszolút pozitív értelemben, és boldog vagyok, hogy többek közt, ezt is megtapasztalhattam.
