Rekrációszervező és egészségfejlesztő szakos hallgatóként már régóta szerettem volna kipróbálni, hogy milyen külföldön az animáció. Mivel az interjúkról lekéstem, úgy döntöttem, hogy elküldöm az önéletrajzom. Másnap már jött is a hívás egy kedves angol hölgytől, hogy 1, 5 hét múlva repülnöm kellene Ciprusra. Végül a szüleimmel és húgommal arra jutottunk, hogy tapasztalatszerzésnek mindenképpen jó lesz, megpróbálom. Ha nem tetszik, hazajövök. Aztán annyira megtetszett, hogy csak 6 hónap múlva jöttem haza. Nyilván nem volt egyszerű, főleg az első hónap nem, de minden pillanata emlékezetes maradt. Májusban 2 fiúval kerültem egy 5 csillagos szállodába. Egy románnal és egy magyarral. Az előbbi volt a csapatvezetőnk. Heti 6napot dolgoztunk és 1 szabadnapunk volt. A kids club-ban dolgoztam egyedül. Nagyon sok orosz kisgyerek volt és csak nagyon kevés angol. Ahhoz képest, hogy egy szót nem beszéltem oroszul, nagyon sok szeretetet kaptam tőlük és a szülőktől is.
Viszonylag sűrűn cserélődtek a kollégáim, majd egy hónappal később, júniusban lettünk végleges csapat. Bolgár csapatvezetővel, egy lett lánnyal és egy erdélyi sráccal. Tök jó csapat voltunk, munka után együtt pihentünk vagy buliztunk és a szabadnapokat is együtt töltöttük. A hoteltől 2 percre lévő bar street -re jártunk fel munka után. Ez egy hatalmas sétáló utca tele bárokkal és clubbokkal, mint Siófokon, csak háromszor akkora.
Augusztus közepén, a kedves angol hölgy, aki a managerünk volt, közölte, hogy egy másik hotel kids club-jába kell egy németes, így már másnap költöznöm kellett. Volt sírás, de utólag visszagondolva, jobb volt a másik hotel. Több nemzetiség (franciák, németek, angolok, skandinávok, főleg svédek). Jobban szerettem, több kisgyerek volt, mini disco-n annyi gyerek volt, hogy alig fértünk el a színpadon. Ugyanakkor stresszesebb is volt, mert az utolsó egy hónapban a felnőttekkel kellett dolgoznom. Ez még jobban tetszett. A sok hülyeség röplabda és vízilabda közben felejthetetlen élmény.
A munka legrosszabb része az volt, mikor el kellett búcsúzni, azoktól a vendégektől, akik a szívünkhöz nőttek, akikkel jót nevettünk a programok során vagy éppen együtt buliztunk át nem egy, nem kettő éjszakát.
Azt kell, hogy mondjam sikerült életre szóló barátságokat is kötnöm. A kinti lakótársaimmal és néhány vendéggel azóta is tartom a kapcsolatot.
Azt tanácsolom, hogy erre a munkára olyanok jelentkezzenek, akik nyitottak az új dolgok iránt, vidámak, kitartóak, szeretnek bolondozni, szeretnek emberek között és emberekkel dolgozni. Elsősorban arra nagyon kell figyelni, hogy nem turistának megy ki az ember, hanem dolgozni és nyelvet szeretnének tanulni. A buli az egyik része, mellette kőkemény 8-10 órákat kell úgy végigdolgozni, hogy akármi bajod van, bármi rossz történt veled mindig a legjobb és legvidámabb formádat kell hoznod.
Ez volt az én nyaram Cipruson, a tiétek milyen lesz? J