Az animáció jó móka. Nem mindig fenékig tejfel, sőt… őszintén szólva egészen rosszul kezdődött. A hotelmenedzsment vaskalapos volt, az első teamleader másfél hónap után beadta a kulcsot, a másodiknak másfél hét után kellett hazamennie, így a főszezon közepén ott álltunk csapatvezető nélkül, a főnökünk elvárásaival – aki mellesleg szintén kezdő volt a munkakörében – tehát az egész igen tragikusnak ígérkezett. Annyira tragikusnak, hogy az már komikus – mint egy csehszlovák filmvígjátékban. De ezek a dolgok némi iróniával kezelhetőek, és ha jó munkát végzel, a feletteseid is értékelni fogják. Visszatekintve a legjobb döntésnek tartom, hogy nem futamodtam meg egy-egy reménytelennek tűnő pillanatban. Az animáció az egyik legjobb munka, amit az életben csinálni lehet: megkaptam a két legjobban futó programot, a reggeli tornát és a víziaerobikot. Életemben nem voltam ennyire fitt és napbarnított. Túristákkal dolgozni pedig nagyon inspiráló: mivel vakáción vannak, mindig jókedvűek, sok jó feedback-et kapok, az ebből származó energiát pedig visszaforgatom a munkámba, amitől még több jó feedback-et kapok, amit visszaforg… no egy szó mint száz, a vendégek jófejek, és ebből hatalmas energiát lehet meríteni. A felszabadult légkörben sok barátság is alakul, ami egyúttal sok meghívást jelent a világ legkülönbözőbb országába. Na igen, a marketing alapvetése: egy mosoly semmibe nem kerül, és a jófejség hamar kamatozik. A különböző nemzetiségű emberekkel való munka – itt most a kollégákra és a vendégekre is gondolok – igen építő, mindenképp hasznát fogod venni, bármihez is kezdesz az életedben később. A nyelvi akadályok és a kultúrális különbözőségek áthidalása közben mérhetetlen toleranciát tanulsz. Az angolom fénysebességgel fejlődött, a franciát is karban tartottam, és még egy-két nyelven sikerült némi alapszókincset felszednem. Ha egyszer a távoli jövőben gyerekem lesz és 18 éves lesz, biztosan kiküldöm animálni egy-két szezonra.
