A 2011-es nyarat Cipruson töltöttem gyerekanimátorként. Kellően asszimilálódva a környezethez, emberekhez és a fantasztikus időjáráshoz, nagyon boldog 6 hónapot töltöttem ott. Először tartottam attól, hogy soha nem foglalkoztam még azelőtt gyerekekkel, és hogy az nem is akkora “buli”, mint “rendes” animátornak lenni. EZ NEM ÍGY VAN! 🙂 A gyerekek a leghálásabb vendégek: önzetlenül szeretnek, nem kritizálnak és nem bírálják a munkád. Így ha éppen rossz napod is van, nem fog 25 ember rólad/neked panaszkodni, hogy elrontottad a nyaralását. Emellett ugyanúgy, ugyanannyit jártam bulizni, mint a többi nem kids clubos kollégám. Összességében csak jól jártam: étteremben ehettem 3x mindennap, a fizetésem arra költöttem, amire ÉN szerettem volna és nem utolsó szempontként- a tengerpartot, non-stop napsütést is megemlíteném. A személyiségedet is fejleszti egy ilyen külföldi tapasztalat, hiszen megtanultam különböző nemzetiségű emberekkel kommunikálni, együtt élni. Nagy kihívás, még nagyobb flash, adrenalin. Nehézségeim nem voltak, sírva hazajönni a hat hónap alatt nem akartam, bár az egészséges honvágyam megvolt :). Ha visszatekernénk az időt, akkor is elmennék újra Ciprusra 🙂