Nikoletta, 2017 Ciprus

Hol is kezdjem?! Pár hét leforgása alatt történt minden. 2017 áprilisában magam mögött hagytam az addigi életem és óriási izgalommal elutaztam Ciprusra, hogy 6 hónapon át hotel animátorként dolgozzak ezen a gyönyörű szigeten, ahova egyébként 3 éve célom volt eljutni. A lehetőség a hotelanimation facebookos hirdetése által jutott el hozzám. Elolvastam és utána jártam, hogy mi is a feladata egy hotel animátornak majd ezt követően Budapestre utaztam egy erről szóló tájékoztatóra, amit már egyből az állásinterjú követett. Már a hirdetés elolvasása után tudtam, hogy én ezt szeretném! Tehát nulla külföldi és animátori tapasztalattal, általános-és közép iskolában szerzett angol nyelvtudással nekivágtam. Viszont tudtam, hogy kitartó, magabiztos, nyitott/közvetlen személyiségem segíteni fog, és főleg a céljaim és a tanulási vágy lebegett a szemem előtt, amiket kitűztem magamnak erre a fél évre. Először részt vettem egy pár napos tréningen Kapparison, ahol felkészítettek a munkára (ez nem volt kötelező de én vállaltam, hogy előbb utazom a tanulásért cserébe). Nagyon jól éreztem magam a tréningen és hasznos információkkal láttak el. Már rögtön itt az első napon több nemzetiségű animátor társammal ismerkedtem meg és egy részükkel tartottuk a kapcsolatot és találkoztunk a szezon alatt és van akikkel azóta is. Aztán elkezdődött a móka, átvittek Ayia Napára dolgozni és kaptam hideget, meleget. Az első körülbelül 1 hónapom nagyon izgalmasan telt. Ha a tréning helyszínt is beleszámolom 6 alkalommal költöztem és a harmadik hotelemben találtam meg végül a számításaimat. Hozzá teszem, hogy egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy mit keresek itt vagy, hogy haza akarok menni, de bizony kellett a kitartásom. Napról napra ismertem meg minél több embert a közelemben, akikkel támaszkodhattunk egymásra és a kinti közvetítő cég is a segítségemre volt végig. A kezdeti nehézségeken túllendülve és végül olyan hotelben, ahol minden megfelelő volt ahhoz, hogy jól érezzem magam, azt vettem észre, hogy egyre jobban beszélem az angolt és abszolút alkalmazkodtam egy teljesen más életvitelhez. A munkát egyébként az eleje óta imádtam. Én inkább sport animátorként tevékenykedtem (aqua aerobic, yoga, stretching, volleyball, darts, billiard, boccia…) de belekóstoltam egy kicsit a kids clubba is. A végégre nagyon közel kerültem a gyerekekhez, hiszen messze a családtól rájön az ember arra, hogy a gyerekek mennyi szeretetet képesek adni és milyen hálásak tudnak lenni apróságokért (még úgy is, hogy nem beszéltek közös nyelvet!!!). A felnőttekkel pedig mindig is jól kijöttem, élveztem a velük töltött időt, közös játékokat, esti programokat, nagy beszélgetéseket. Összességében rengeteg embert ismertem meg a világ minden tájáról és voltak olyanok, akik családom helyett családom voltak és a mai napig tartom a kapcsolatot sokakkal. Az animátorkodást soha nem tekintettem munkának, még akkor sem, amikor bizony másnaposan, fél óra alvással a 45 fokos sivatagi melegben ugráltam a medence mellett, és hatalmas vigyorral az arcomon kellett kiabálnom miközben a gyakorlatokat mutattam a vendégeknek (mai napig nem tudom, hogy éltem túl a nem is egy ilyen alkalmat). Bizony rengeteget buliztam, strandoltam a munkanapjaimon és kirándultam a szabadnapokon. Nagyon sok barátom lett, megtanultam folyékonyan beszélni angolul és ragadt rám egy kis görög, orosz, német. Ezen felül minden célomat elértem a fél év alatt, amiket kitűztem az indulásom előtt. Sőt igazából 7,5 hónapot voltam kint, ugyanis nem szerettem volna hazajönni október végén és kaptam lehetőséget a hoteltől, hogy maradhatok pincérként az étteremben ameddig szeretnék, és persze visszavárnak bármelyik pozícióba idén is. Szóval tényleg egy hatalmas buli volt az egész de azt azért szeretném tudatni, hogy akármilyen jól is hangzik és jó is volt, nehéz volt. Fél éven keresztül napi 6 nap munkanap és egy munkanapon 3x dolgoztunk (délelőtt, délután, este). Kell a pókerarc és akkor is teljesítened kell ha fáradt vagy, fáj valamid, meg vagy fázva, rossz kedved van..és a kitartás nagyon fontos! Az biztos, hogy megtanulod mire vagy képes és hol vannak a határaid, rengeteget lehet fejlődni emberileg, amennyiben nyitott vagy rá. Sokan feladták már az elején és hazamentek, aztán voltak akik a közepén és sokan akik végéig maradtak és vannak akik haza sem jöttek. Szerintem minden a személyiségeden múlik. Én mindenkit csak biztatni tudok, hogyha egy kicsit is érzel magadban erre a dologra kedvet akkor próbáld ki, mert semmilyen veszíteni valód nincs. Az én életemet teljesen megváltoztatta ez az időszak és rengeteget tanultam. Életem eddigi legjobb döntése volt és biztos vagyok abban, hogy ezt a későbbiekben is így fogom gondolni. Ha csak egy szezonra, akkor is megéri, viszont elárulom, hogy nekem ezzel nincs vége az animátorkodásnak!  Sok Sikert Kívánok Mindenkinek!

További beszámolók

Értesülj mindig elsőként a legfrissebb állásajánlatokról és híreinkről!
Írd be ide a neved és e-mail címed
Köszönjük!
Hozzájárulok, hogy részemre marketing üzeneteket juttassanak el. (Hozzájárulását egy kattintással bármikor visszavonhatja.)
Köszönjük, hogy feliratkoztál a hírlevelünkre! Hotel Animation