Egy januári hideg napon akadtam a hotelanimation.hu oldalára, ahol csupa boldogság és napsütés áradt az élménybeszámolókból. Akkor tudtam, hogy ez egy álommunka, és mindenképpen meg kell próbálnom jelentkezni. Szerencsére körülbelül pont egy héttel később volt az interjúnap a spanyol céggel, pár napra rá pedig kaptam a sikeres visszajelzést, hogy nyáron szívesen várnak. Májusban el kellett végezni egy online kurzust, ami úgy 20 napig tartott, majd egy héttel utána kaptam az emailt az állásajánlattal: Tenerife, Kanári-szigetek, egy hét múlvai kezdéssel. Majd kiugrottam a bőrömből, egyből foglaltam repülőjegyet, majd kezdtem pakolni és a következő héten már a sziget turistaparadicsomában találtam magam. Egy négycsillagos szállodába kerültem, ötödik tagként az animátori csapatba. Valóra vált az álmom, amikor a miniclubba kerültem, és a gyerekekkel foglalkozhattam. Nincs nagyobb öröm, amikor a vakációjuk végén odajönnek a gyerekek egy közös képért, vagy ha meglátnak odafutnak és megölelnek, vagy éppen szülinapi ajándékként rajzolnak nekem. Ebben a hotelben egyébként az animáció besegít a sportcenteri recepcióba is, így egy kis recepciós tapasztalattal is gazdagodtam. A csapat szuper volt, az első hét után úgy éreztem, hogy egy új otthonra leltem. A két és fél hónap alatt (heti két szabadnap) sikerült bejárni a szigetet, felfedezni a helyi, kis eldugott partokat. A legjobban viszont az életforma fogott meg: semmi stressz, mindenhol barátságos emberek, szabadidőben mindig lehet valamit csinálni, egy új nap új ismerősöket is jelent, és még sorolhatnám azt a rengeteg pozitív impulzust ami a szigeten ért. Augusztus végén fájó szívvel vettem búcsút Tenerifétől, de tudtam, ide még visszatérek. Azóta sem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék az álom nyaramra, főleg így vizsgákra készülve, határozottan visszavágyom. Nincs mese, az idei nyarat is animátorkodással fogom tölteni.