A főiskola után sehogy sem sikerült munkát találnom, ekkor akadtam a neten keresgélve a lehetőségre, amiben azt kínálják, költözzek el egy szezonra egy mediterrán országba, ahol egy 4 vagy 5 csillagos klubszálloda animátoraként dolgozhatok. Gondoltam, veszíteni valóm nincs, így hát elküldtem egy önéletrajzot. Az állásinterjún engem is beválasztottak a ciprusi csapatba, így tavaly március végén utaztam Agia Napába, az egyik leghíresebb nyaralóhelyre.
Mivel régóta foglalkozom aerobic-kal, fitness-szel, valamint tánccal, sportanimátor lettem, ami azt jelentette, hogy különböző órákat tartottam, profi edző foglalkozott velem, így a legváltozatosabb órákat tudtam kínálni a vendégeimnek. Az egészben a legjobb pedig az volt, hogy reggel, a tengerparton tarthattam például jóga órát, ez már önmagában is szuper érzés. Vagy amikor a vízi aerobic előtt azt látod, 20-30 ember azért megy be a medencébe a déli napon, mert az én órámra kíváncsiak.
Egy elsősorban családbarát hotelben dolgoztam, vagyis kisgyerekes családok és idősebb házaspárok fordultak meg nagyrészt a szállodában. El kell hogy mondjam, a leghálásabb közönség! 10 oldal is kevés lenne ahhoz, hogy 7 hónap minden emlékezetes pillanatát felelevenítsem.
Amit nagyon fontosnak tartok, sokat fejlődött a nyelvtudásom, megtanultam például németül és angolul levezetni egy fitness programot, vagy bármilyen szituációban feltalálni magam és nem zavarba jönni. Hisz a vendég ha valami problémája van, először úgyis hozzád, az animátorhoz fog menni, neki egyfajta helybéli barát vagy, ha sok időt töltötök együtt.
Természetesen nem szeretnék álltatni senkit, aki ezeket a sorokat olvassa majd, nem csupán 7 boldog hónapról van szó, mert van ennek egy keményebb oldala is. Meg kell küzdeni a számunkra sokszor extrém meleggel, a más kultúrával, mentalitással, és persze a honvággyal. Mert az első egy, másfél hónap nagyon gyorsan eltelik, utána viszont bedurvul az időjárás, belerázódsz a munkába, már a napi rutinoddá válik, és eljön az a pont, hogy minden egyes otthoniakkal való beszélgetésed után úgy érzed, megőrülsz, ha nem láthatod végre őket, csak legalább egy percre. Ezen túl kell lendülni, meg kell találnod a módját annak, hogy ezen felülkerekedj, és akkor újult erővel tudod folytatni a munkát.
A kint töltött 7 hónap alatt nem csak az emberekkel való kapcsolatteremtésről kaptam sok jó leckét, önmagamat is sikerült jobban megismernem. Ráadásul hála ennek a munkának megértem arra a feladatra, hogy aerobic edző legyek, mert megtanultam bánni az emberekkel. Több a türelmem, nehezebben lehet kihozni a sodromból, könnyebben kezelem a konfliktusokat, ezek mind olyan dolgok, amik korábban nem mentek.
Szóval, ha úgy érzed, képes vagy egy fél évre elszakadni mindentől, vágysz arra, hogy lásd a világot, szeretnél tapasztalni, önmagadról többet megtudni, vagy rendesen megtanulni egy nyelvet, ne habozz, vágj bele! Nem fogod megbánni..
