2018 szeptemberében kaptam egy lehetőséget, hogy kimehetek Görögországba Kos szigetére animátornak két hónapra. Bevallom, először tartottam tőle, de szerencsére nem volt sok időm gondolkozni! Igent mondtam a lehetőségre, másnap telefonon interjúztattak a görög irodából, harmadik nap elküldték a repülőjegyemet és negyedik nap reggel pedig már úton is voltam Kos sziget felé.  Éppen munkát kerestem, szóval semmi veszíteni valóm nem volt. A reptéren gondoltam bele először, hogy ez most tényleg megtörténik velem és valójában milyen gyorsan meghoztam ezt a döntést. De akkor már nem volt visszaút, és még nem is sejtettem mennyire jó kaland lesz!

A cég nagyon készséges, rugalmas volt, minden ügyintézés könnyen és gyorsan ment. Amikor megérkeztem egy taxi várt a repülőtéren és azzal jutottam el a hotelba.

A munkám során egy kisebb hotelben dolgoztam sport animátorként. Napközben sport programokat szerveztünk, esténként pedig vagy valamilyen kisebb műsorral készültünk, vagy vendégelőadókat fogadtunk és ilyenkor én a nyaralókkal néztem végig az előadást. Minden este mini disco-val kezdődött, ami nekem a kedvencem volt, a „közös buli” a csapattal. Négyen voltunk a csapatban, bár a vezetőnkkel akadtak néha nehézségek, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) a csapattagok között nagyon jó barátság alakult ki. Minden nap találtunk indokot nevetni (vagyis leginkább minden percben 😊)! Az összes ott töltött nap tartogatott valami új kalandot a számunkra! Rengeteg értékes, érdekes embert megismertünk a vendégek és a dolgozók közül, a szüneteimet gyakran velük töltöttem, és szívesen maradtam munkaidőn túl is a hotelben. Sokukkal a mai napig tartom a kapcsolatot és volt, akit már meg is látogattam mióta hazajöttem. A hotelszemélyzet főként görögökből állt, ők is nagyon kedvesek voltak és nyitottan álltak hozzánk. Szabadnapjaimon mindig kirándultam valamerre, sziget túrán, hajós kiránduláson és Törökországban is jártam. Valamint az egyik legszebb emlékem, hogy valóra válhatott egy régi álmom és a naplementében lovagolhattam a tengerparton és a tengerben.

A hoteltől tizenöt perc sétára laktam, amit mindig a tengerparton tettem meg. A tizenöt perc így leírva soknak tűnik, de olyan szép környezetben imádtam ezeket a sétákat! A szobában ketten laktunk, viszont az apartmanházban többen voltak még a környező hotelekből dolgozók, akikkel hamar összebarátkoztunk és gyakran töltöttük együtt az estéket, bármiben számíthattam rájuk és segítettek beilleszkedni a görög életbe. A szállásunk alapvetően jó volt, a közeli városban helyezkedett el, szerettem a társaságot, volt medencénk és rengeteg cicánk, öt perc sétára voltunk a tengerparttól és a szórakozóhelyektől, bároktól is.

Összességében, én nagyon szerettem ezt a munkát, örülök, hogy belevágtam és ajánlom mindenkinek az animátorkodást! Az angol- és némettudásom fejlesztése mellett a vendégek által új kultúrákat ismerhettem meg és ennek köszönhetően lényegesen szélesedett a látóköröm. Ki kellett lépnem a komfortzónámból, mivel sokszor kellett szerepelni, de a végére szerencsére belejöttem. Magyarországhoz képest egy teljesen más környezetbe kerültem, ahol belekóstolhattam, hogy milyen is az élet egy kis szigeten. Sajnos, nagyon gyorsan elrepült az idő mivel sok impulzus ért nap, mint nap. Az egész ott töltött idő inkább egy hosszú nyaralás volt, mint munka.  Szerintem mindenkinek érdemes kipróbálni magát, hogy hogyan állja meg a helyét egyedül külföldön hosszabb távon, mert ez egy olyan értékes tapasztalat, amit nem lehet könyvekből otthonról elsajátítani. „Travel far enough, you meet yourself” 😊