Erről a munkáról és cégről az egyik barátnőm mesélt, és egyből megtetszett az ötlet, hogy a nyarat kint töltsem egy mediterrán országban animátorként. Elmentem a legközelebbi interjúra, néhány nappal később pedig már alá is írtam a szerződésem.
Számomra a szezon június közepén kezdődött és szeptember elején véget is ért. Már egy hónappal a kiutazásom előtt tudtam, hogy hova fogok érkezni, egy 4 csillagos aquaparkba Kosz szigetén. Izgatottan készültem és indultam el, ám amikor megérkeztem, kiderült, hogy mégsem tudok ott maradni, ezért egy hét múlva átkerültem Rodoszra, egy 5 csillagos szállodába. Eleinte féltem, hogy az ismeretlenbe küldenek, de hamar rájöttem, hogy fölösleges volt – nagyon megszerettem a helyet. A sziget gyönyörű, a szálloda kellemes és elegáns volt, az ott dolgozók pedig barátságosan fogadtak.
Meglepetésemre ebben a szállodában összesen ketten voltunk animátorok, egy szlovák lánnyal kerültem egy csapatba (akivel már tervezzük is, hogy mikor látogatjuk meg egymást :D). Éppen emiatt mi elsősorban csak tinédzsereknek és felnőtteknek szerveztünk programokat, a kisebb gyerekekkel 3 másik lány foglalkozott, akik egy másik céggel voltak ott (de természetesen nem küldtünk el senkit, akik csatlakozni szeretettek volna).
Heti 6 napot dolgoztunk, reggel 10-től este 11-ig, két szünettel a nap folyamán (így egy nap kb. 8 óra volt a valódi munkaidő). Délelőtt és délután is sportprogramokat tartottunk és minden nap ugyan azok az elfoglaltságok voltak terítéken. Én például bocciát, vízilabdát, focit, darts-ot, később aquafitnesst tartottam. Mielőtt bármelyik program elkezdődött volna, körbejártuk a medencét és szóltunk a vendégeknek, hogy mindjárt kezdünk. Amikor épp „nem volt mit csinálnunk”, szintén a medence körül voltunk és beszélgettünk az emberekkel.
A szezon elején hetente kétszer, a főszezonban hetente négyszer tartottunk minidiszkót a gyerekeknek, ekkor mindenféle kosztümbe öltözve táncoltunk a kicsikkel fél órán keresztül. Mivel csak ketten voltunk, az esti showkért nem mi voltunk a felelősek, minden napra más-más fellépőt biztosított a szálloda. Ilyenkor az volt a feladatunk, hogy beszélgessünk a vendégekkel, akik kijöttek megnézni az előadást. (Összességében elmondható, hogy ebben a szállodában a guest contact volt a hangsúlyosabb.)
Az étkezést és szállást biztosította a cég, ugyan azt a kaját kaptuk, mint a vendégek. Az apartman pedig, amiben laktunk, kb. 5 percre volt a szállodától és olyan szerencsések voltunk, hogy mindketten külön szobát kaptunk, így nem kellett egymáshoz alkalmazkodni.
Belevágni az animátorkodásba életem egyik legjobb döntése volt, nagyon sokat tanultam ez alatt a nyár alatt. Rájöttem, hogy sokkal több mindenre képes vagyok, mint azt korábban gondoltam, önállóbb lettem, nőtt az önbizalmam, a nyelvi (főleg angol) fejlődésről aztán nem is beszélve. Szóval, ha csak egy kicsit is hezitálsz, én azt mondom, vágj bele, nem fogod megbánni! 😀