Amikor megkaptam a visszajelzést, hogy a spanyol cég szeretne velem együtt dolgozni nagyon boldog voltam, hiszen régi álmom volt, hogy Spanyolországban animátorkodjak. Nem sokkal ez után meg is érkezett az ajánlat, mi szerint Mallorcán egy négy csillagos szállodában leszek fitness animátor, ahol végül 3 hónapot töltöttem.
Mikor megérkeztem le voltam nyűgözve, a szálloda gyönyörű volt, közvetlenül a tenger partján helyezkedett el. Második nap már munkába is álltam, fitness animátorként általában a napjaim úgy néztek ki, hogy reggel aerobikot, zumbát vagy táncot tartottam, utána aquafitnesst, délután strechinget, majd este a gyerekeknek mini discot, utána pedig az esti showkat bonyolítottuk le, valamint a vendégekkel beszélgettünk. Csapatommal nagyon jól kijöttünk, remekül tudtunk együtt dolgozni, ami nekem nagyon tetszett, hogy mindig segítettük egymást, bíztattuk és ha valamelyikünknek éppen nehezebb időszaka volt, vagy fáradtak voltunk, akkor mindent megtettünk, hogy felvidítsuk, olyanok voltunk, mint egy kis család. 🙂 Imádtam a vendégeket, akik mindig mosolyogva jöttek az óráimra, a sztorijaikat, amiket a programok után meséltek, a bíztató és dicsérő szavaikat, a gyerekeket akik a nevünket skandálták a mini disco kezdete előtt, azt hogy néha nem tudtuk folytatni a táncot, mert nem akartak minket elengedni. 🙂
Mivel nagyon sok felfedeznivaló volt a szigeten, ezért szabadnapjaimon mindig útra keltem és új helyeket jártam be. Sokat voltunk Pálmában, a fővárosban, különböző tengerparti városokban, a Banana Clubban, ami a törzshelyünkké vált és ahol már az összes környékbeli animátort és egyéb szállodai dolgozót ismertük. Imádtam, amikor egy egész napos hajózásra indultunk egy katamaránon, a kristálytiszta vízben búvárkodtunk vagy sziklákról ugráltunk. Ez által a kaland által sokat fejlődött a magabiztosságom, a kommunikációs készségem, jobban megismertem önmagamat és csodálatos magyar és külföldi barátokra tettem szert, akik azóta meg is látogattak Budapesten és majdnem egy hetet töltöttek nálam. Rengeteget tudnék még mesélni, de a legfontosabb az, hogy ne féljetek belevágni és menjetek, mert ha néha nehéz és fáradtak is vagytok (igen, lesznek ilyen napok:)) ezek olyan élmények és tapasztalatok, amelyeket senki nem vehet el tőletek, ami által fejlődtök és amit majd nagy mosollyal az arcotokon mesélhettek az unokáknak! 🙂 Úgyhogy hajrá, vamos!
