Azt hiszem a pillanat, amikor felfogtam, hogy mennyire menő dolog is ez az egész az volt, mikor az utolsó szabadnapjaim egyikén a kint szerzett barátaim közül senki nem ért rá, ezért úgy döntöttem, hogy egyedül megyek ki a tengerpartra ami kb. 15 percre volt a hotelünktől. Mikor a naplementében úsztam az addigra szinte teljesen kiürült partszakaszon és a hullámokat hallgattam, hirtelen egyszerre befogadtam mindent. Én, aki régen az órákon is félt megszólalni, nehogy rosszat mondjon, most a világ egy másik pontján lebegett önfeledten a tengerben. És minden rendben volt.
Azt hiszem még az államvizsgám előtt sem féltem annyira, mint mikor kiderült, hogy egyedül fogok Görögországba utazni. Én, aki akkor is a Google Térképre hagyatkozik, ha abban a városban akar eltalálni valahova, ahol egész életében élt. De valamiért mégis éreztem, hogy nekem le kellett adnom a jelentkezésem erre a kalandra és most már nyugodt szívvel, mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy ez volt életem legjobb döntése.
A kint töltött 4 hónapom alatt, renegeteg mindent átéltem, olykor önfeledten nevettem, olykor fáradtan sírtam. Mert igen, még egy görög szigeten is érhetik rossz napok az embert. De ezeknek a napoknak az emlékét teljesen elhomályosítja az a rengeteg szép emlék a nyaramról. Pár hónapig a gyönyörű Zakinthosz-on élhettem és rengeteg különböző emberrel találkozhattam. Spanyolokkal, lengyelekkel, görögökkel, dél-afrikaiakkal, albánokkal és franciákkal dolgozhattam együtt. Mindannyian olyan emberek, akikkel itthon soha nem találkoztam volna, ha benne maradok a kényelmes kis buborékomban. És akkor még nem is beszéltem a gyerekekről, akik rengeteg szeretetet adtak nekem még a nehéz napokon is. Mikor időnként csillogó szemekkel rám néztek, megöleltek és könnyes tekintettel búcsúztak el tőlem ha haza kellett menniük, akkor tudtam, hogy ezért minden fáradtság megéri. Nagyrészt a Mini Club-ban dolgoztam, ahol sok gyerek színesítette a mindennapjaimat, kicsik és nagyok egyaránt. Olykor be kellett segítenem a kinti elfoglaltságokban is, ami az én esetemben általában azt jelentette, hogy beszálltam kicsit aquadance órát tartani. Vagyis a medence mellett táncoltam pörgős, nyári zenékre. Ez kit nem dobna fel? Esténként a gyerekekkel táncoltam a Mini Disco-ban, majd pedig a hotel műsorában vettem részt olykor a színpadon, olykor csak a háttérben. A kint töltött idő alatt rengeteget változtam és fejlődtem és ma nem lennék ugyanaz az ember, ha akkor nem hoztam volna meg a döntést, hogy kiutazom. Ma már sokkal bátrabb, erősebb, nyitottabb és lazább ember vagyok és ezt mind ennek a kalandnak köszönhetem.
