Én 2013-ban azon hezitáltam, hogy a főiskolai szakmai gyakorlatomat itthon töltsem el, rengeteg szakmai tapasztalatot gyűjtve, avagy elmenjek animátornak és végigbulizzam a nyarat. Természetesen fél év napsütésnek és a tengerpartnak nem tudtam nemet mondani, így az utóbbit választottam.
Nem volt nagy meglepetés számomra, hogy a csapattagok jó fejek voltak mindenhol. Magát a munkát sem nevezném megterhelőnek. Nappal ping-pongoztam, bocciáztam, vízilabdáztam és röpiztem, de néha beálltam dartsra és íjászatra is. A szezon közepén új kihívás elé állított a cég azzal, hogy gyermekanimátorrá választottak. Totál nem voltam 22 évesen az a vigyázó apuka típus, de nem egyedül kellett homokvárat építenem, aranyat keresnem, bújócskáznom a gyerekekkel, hanem volt egy tapasztalt segítőm is, aki mindenre megtanított, így egy pár hét után már élveztem az új helyzetet. Esténként műsoraink voltak (Beachparty, qvíz, tánc és comedy vagy moziest), de voltak külsős show-k is, ami alatt leginkább a vendégekkel beszélgettünk.
Kisebb-nagyobb hotelek közötti animátor cserék által, egy hónap Koson töltött bulizás után átkerültem az ország legzöldebb szigetére, Corfura. Ez annyiból volt pozitívabb, hogy míg Koson, mindenhol kedvezménnyel ihattam és mehettem be szórakozóhelyekre, addig Corfun szinte teljesen el volt zárva a hotel az éjszakai élettől, így rengeteget tudtam spórolni. Azért természetesen kocsival ki tudtunk jutni néha, mivel a helyiek szívesen vittek minket magukkal szórakozni.
Az ellátással kapcsolatban nem panaszkodhatok az „all-inclusive” szolgáltatásra. A corfui légkondis szobám ablakából rá lehetett látni a tengerre és még heti szinten külön takarító is járt hozzám (persze ez nem szokványos).
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy a vendégek szórakoztatásán kívül bármit is megtanulhatok, ami passzolna a szállodaszervezés szakirányomhoz. Hát tévedtem. Azon kívül, hogy a vendégek az összes pozitívumot és negatívumot felsorolták a szállodák különböző szolgáltatásaival kapcsolatban, közvetlen kapcsolatba voltam a bár és éttermi személyzettel is, így mind a külső, mind a belső folyamatokat jól tanulmányozhattam, amire az iskolapadból elég kevés esély van.
A fél év alatt találkoztam mindenféle emberrel: orvos, tűzoltó, hullaszállító, világutazó; gazdag, szegény, szép, csúnya; fiatal, idős vendégekkel és dolgozókkal összesen 21 országból. Rengeteget tanultam a világról, az emberekről, kultúrákról és nem utolsó sorban az idegen nyelvekben is hatalmasat fejlődtem. Ezen kívül novemberben lebarnultan jöttem haza, teli pénztárcával és jó élményekkel.
Szerintem ne hagyd ki te sem ezt a bulit, ha nem gond, hogy vidám nyaralók között a tengerparton kell eltöltened fél évet! 😉
