Nem szeretnék klisékkel élni, miszerint ez az út „életem egyik legmeghatározóbb élménye volt”, „páratlan lehetőség” (stb.), de ha őszintén szeretnék neked mesélni arról, hogy milyen animátornak lenni, akkor tényleg ezekkel a szavakkal lehet leírni. J Már az áprilisi interjú barátságos légköre olyan spanyol közeget teremtett meg, ami még jobban meggyőzött arról, hogy erre van szükségem. Annak ellenére, hogy már tanultam, illetve dolgoztam külföldön, azelőtt csak az angoltudásomat kellett kamatoztatnom, most pedig jött a spanyol, amit mindössze alapszinten beszéltem, de az interjú annyira megalapozta a kedvem, hogy kíváncsian vártam az eredményt. Az értesítést követően 2 héten belül már utazhattam is Mallorcára egy 10 napos animátor-képzésre, ahol egy rendkívüli internacionális csapat kovácsolódott össze. Közülük páran még most is tartjuk a kapcsolatot.
Ezt követően, Mallorca déli részén, Santa Ponsa-ban tölthettem el 4 eseménydús hónapot. Egy kisebb családi hotelben dolgoztam, ahol az olasz kollegámmal ketten alkottuk az animációt. Én a miniclub-ban kaptam helyet, azaz az időm nagy részét a gyerekekkel tölthettem. Rajzverseny, süti-sütés, vízi játékok, kincskeresés, minidisco…mind-mind olyan élmények, amelyek nem csak az én gyermeki énemet hozták újból felszínre, hanem olyan feladatok elé is állítottak, melyek nagyban hozzájárultak a problémamegoldó-képességem fejlesztéséhez. Többször is előfordult például, hogy nem beszéltem egy nyelvet a gyerekekkel, azonban a kreativitásnak ilyenkor semmi sem szab határt. Hihetetlen élményekkel gazdagodtam általuk, s a legjobb az egészben az volt, amikor ők az én nyelvemen („angol”) én pedig az övékén búcsúztam el. Mindezt úgy, hogy soha nem gondoltam volna, hogy oroszul, csehül vagy akár olaszul fogok kommunikálni bárkivel is. A spanyol meg egyenesen „ragad” az emberre. Mivel a személyzet spanyol, folyamatosan körülvesz a nyelv. Mindannyian segítőkészek, barátságokat voltak, tényleg, mintha „hazajártam volna”. Szabadidőmben lehetőségem nyílt arra, hogy felfedezhessem a sziget minden egyes zugát, társaságban pedig sosem volt hiány. A kollegámmal, a hotel személyzetével, de volt, hogy más hotel animátoraival mentünk a tengerpartra vagy túrázni, de persze a szülinapi bulikat sem hagyhattuk ki.
Rengeteget lehetne mesélni, de ahelyett, hogy ezt olvasod…beadtad már a jelentkezésed? Sok sikert!
