Hazai nyaralásaim során mindig is érdeklődéssel tekintettem az animátorok munkájára. Egész nap csak játszani, szórakoztatni a nyaralókat, és ezzel még pénzt is keresni.. Sajnáltam, hogy ez kimaradt az életemből (így közel a 30-hoz), vagy talán mégsem?

Véletlenül akadtam a hotelanimation.hu hirdetésére, és úgy gondoltam, megpróbálom. Jelentkezésem után egy héttel már jött is az e-mail, hogy lehetőségem van kiutazni Korfu szigetére, egy hétre rá pedig már repültem is!

Persze nem volt ilyen egyszerű, biztos állásomat hagytam ott ezért a nyárért, de utazni akartam, kipróbálni valami teljesen új dolgot, és nem mellékesen fejleszteni az angol nyelvtudásom – amit kb. 12 éve nem használtam… Szóval úgy döntöttem, belevágok, és bátran állíthatom, hogy nem bántam meg.

Az e-mailes értesítő elolvasása után szinte sinkongattam örömömben, de még várt rám másnap egy Skype-os interjú. Ezután nagyon gyorsan pörögtek az események. Egy hét alatt kellett mindent elintézni: a munkahelyi dolgaimat, a repülőjegyet, a búcsúzkodást…

Teljesen egyedül utaztam, ráadásul első alkalommal repültem, de könnyen vettem a kezdeti nehézségeket. 🙂 (Ha nehezen viseled a spontán dolgokat, ne légy animátor.) Mivel még a szezon kezdete előtt indultam, ezért nem volt közvetlen járat, kétszer kellett átszállnom a repülőn, így nem meglepő, hogy elkeveredett a poggyászom… De mire kiért értem a reptérre az animátor cég területi vezetője, legalább volt lehetőségem gyakorolni az angolt, miközben intézkedtem. 🙂 (És igen, persze bennem is felmerült, hogy mi van, ha nem jön elém senki, vagy elrabolnak stb. 😀 De szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy teljesen rendben volt minden.) (Két nap múlva a csomagom is megérkezett. Hazafelé úton pedig már meg sem lepődtem, hogy pontosan ugyanígy történtek a dolgok! :D)

A szálloda megnyitása előtti hetet felkészüléssel töltöttük: megismertük a játékokat, betanultuk a mini disco táncok koreográfiáit, különböző show elemeket sajátítottunk el. Ismerkedtünk a környékkel, elintéztük a hivatalos papírokat. A tréningen szerencsére egy magyar lány is volt, így könnyebben ment a beilleszkedés. Eleinte nagyon figyelni kellett minden szóra, hogy megértsem, miről beszélnek egyáltalán a többiek, és mielőtt megszólaltam, 3x összeraktam fejben a mondatot 😀 De mondták, hogy ne féljek, hipp-hopp belejövök. És így is lett, gyakorlat teszi a mestert. 🙂

A felkészülési idő letelte után a csapatot szétszedték, és más-más szállodába kerültünk. Először sajnáltam, hogy nem egy helyre tettek a magyar lánnyal, de így teljesen magamra voltam utalva, és még többet tanulhattam. Mély víz volt a javából, az első héten csak angol anyanyelvű vendégekkel. (Később a világ minden tájáról szerezhettem ismerősöket – sokukkal azóta is levelezek, de magyar szállóvendégekkel is találkoztam.)

Egy négycsillagos családi hotelbe kerültem, sok-sok gyerek közé. Pici animátor csapatunk volt (először 3, majd 2 fős), így mindenkinek megvolt a saját feladata. Naponta háromszor jártunk be dolgozni. Délelőtt dartsra, majd ping-pongra hívtam a vendégeket, és a játékokat is én vezettem le. A kids clubban festettünk, rajzoltunk, játszottunk a gyerekekkel. Ebéd után következett a kedvencem, a french boules és a röplabda, majd az esti show. Eleinte félelmetes volt mikrofonnal a kezemben állni a reflektorfényben, és angolul levezetni a díjátadót, de ez a munka és ez a nyár a korlátok levetkőzéséről szólt.

A szállásunk a hoteltől nem messze, apartmanokban volt. Egy épületben laktunk a vendéglátós gyakornok kollégákkal, nagyon jó csapat jött össze (volt köztük cseh, szlovák, román, szerb, ukrán, orosz, és sok-sok magyar). Mindenki irigyelt minket, animátorokat, mert együtt ebédelhettünk a vendégekkel az étteremben, és azt ehettünk, amit szemünk-szánk megkívánt, de még a mosást is a szállodában oldhattuk meg.

Szabadnapjainkon csodás tengerpartokon pihentük ki az elmúlt hét fáradalmait, hajókáztunk, meglátogattuk a Sissi kastélyt, és persze töménytelen mennyiségű jégkrémet fogyasztottunk el a nagy hőségben. (Azért az első hetekben meleg ruhára is szükség volt, de az csakhamar a bőrönd aljára került.) A szezon végén rengeteg élménnyel gazdagodva, csokibarnán tértünk haza.

Az animáció a legbulisabb, legszórakoztatóbb nyári munka, viszont kimerítő dolog egész nap talpon lenni, mozogni, beszélni, mosolyogni. Ha energikus és kommunikatív vagy, szereted az emberekkel való foglalkozást, a kihívásokat és a napsütötte tengerpartot, akkor ez a munka neked való!