Életem eddigi egyik legboldogabb szakasza. Így tudnám röviden összefoglalni a nyarat, amit Menorcán töltöttem gyerek animátorként. Félve indultam neki az ismeretlennek, egyedül, ráadásul úgy, hogy egy szót nem beszéltem akkor spanyolul. Legjobb döntésem volt belevágni a kalandba. Annyi új csodálatos embert ismertem meg, fantasztikus új barátokra leltem, sőt még egy új családot is találtam odakint, és nem utolsó sorban megismertem önmagamat is jobban. Egyedül voltam animátor, és az első napomon a hotel managere leültetett, mondta, hogy akkor találjam ki az időbeosztásomat, találjam ki, hogy milyen programokat szervezek, várja a kreatív ötleteimet…először kicsit megijedtem a feladattól, de aztán rájöttem, hogy ennél szerencsésebb nem is lehettem volna, bele tudtam vinni a programokba is a szívem-lelkem, és így a munka minden pillanatát élveztem. Annyi szeretet kaptam kint mindenkitől…a gyerekek pedig csodálatosak, feltöltenek újra és újra energiával. Szerveztem pizsama partikat, medencés tornát, sok sok medencés játékot, teniszeztünk, voltak karaokee esték is az egész családnak, kedvenc volt a vizilufi csata, ami rendszerint úgy végződött, hogy szinte az összes család bekapcsolódott, és teljes megőrülés volt, imádták!
A nyelveket illetve is ajándék volt ez a nyár, sikerült megtanulnom társalgási szinten spanyolul, minden könyv nélkül, baráti segítséggel, pedig eleinte csak kézzel-lábbal ment a kommunikáció, nem is gondoltam volna, hogy nyár végén már a hagyományos módszerrel is menni fog 😀 A vendégek nálam szinte csak angolok voltak, így az angolom érezhetően javult.
A más hotelekben dolgozó fiatalokkal rendszeresen bulizgattunk, felejthetetlen esték…azóta is tartjuk a kapcsolatot sokukkal, és már tervezzük a következő utazásokat. Nem volt egy pillanat sem, amikor azt éreztem volna, hogy elég volt…biztosan szerencse is kellett, hogy ennyire „hazataláljak”, ebben a pár sorban nem is tudom átadni, hogy mennyire sok mindent adott nekem ez a munka.
Most pedig hiányzik minden. A tenger, a folytonos napfény, a levegő illata, az ottani életstílus…de hálás vagyok, hogy átélhettem! Úgy érzem egy egész könyvet tudnék írni erről a 3,5hónapról; vágjatok bele ti is!
