Amikor véget ért a gimnázium, hirtelen nagy vágyam lett, hogy utazzak, világot lássak, és olyan dolgokat tanuljak meg, amelyeket az iskolapadban sajnos nem igen kap meg az ember. Valahogy így kerültem én Korfu szigetére, és bár csak két hónapot tudtam ott dolgozni, hihetetlen mennyiségű élménnyel, tudással, tapasztalattal gazdagodtam. Távol a családtól, barátoktól az ember sokkal inkább önállósul, könnyebben ismeri meg, fedezi fel önmagát, és néz szembe saját döntéseivel és annak következményeivel. Ezen kívül persze nagyon sok új embert ismertem meg, akikkel öröm volt együtt dolgozni az esetleges súrlódások ellenére is. Én mint gyerekanimátor vettem ki a részem a munkából, nappal mini clubbot, mini discot tartottam, míg este az egész csapat közösen szervezte a felnőttek számára kitalált programokat. Számomra ezek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, sok nevetéssel és szórakozással. A heti egy szabadnapon autót béreltünk és megnéztük a sziget legszebb pontjait, különböző finomságokat ettünk és a naplementében gyönyörködtünk. Az, hogy mindezért még fizetést is kap az ember, csak hab a tortán. Bízom benne, hogy még sokszor lesz lehetőségem animátorként dolgozni, és minél több országról, szigetről írhatok még hasonló beszámolót.