A 2012-es év hatalmas változás volt az életemben. Egyik pillanatban még a szürke betontengerben, a másikban egy csupaszín, élettel teli álomban voltam Kos szigetén. Ha egy mondattal szeretném jellemezni a mögöttem álló 6 hónapot, akkor ez a következő lenne: Mindennap olyan volt, mintha péntek este lenne. Rengeteg új embert ismertem meg, mindenki kedves, mosolygós, felszabadult függetlenül attól, hogy civilben mivel foglalkozik. Olyan dolgokat tapasztaltam és tanultam meg ezen félév alatt, amivel szinte biztos, hogy nem találkozom, ha félek kilépni a megszokott kényelmes kis világomból. Igaz, hogy voltak nehezebb pillanatok is, amikor azt hittem, hogy elfogyott, nincs tovább, de amikor kilépsz a színpadra több száz, akár ezer ember elé, akik rátok figyelnek és örülnek Nektek, tudod, hogy megérte. Mikor szavak nélkül érted a másikat és ő is ért téged függetlenül attól, hogy honnan jött, mi az anyanyelve az egyszerűen valami hihetetlen dolog.
Már az első nap után tudtam, hogy minden perc, óra, amit nyelvtanulással töltöttem most meghálálja önmagát. Különböző nemzetek tagjaival kötöttem mélyebb ismeretségeket, aki néha még azt sem tudták, hogy hol van pontosan az országom, de a határok, különbségek itt eltűnnek, elmosódnak. Csak egy a lényeg, hogy érezd jól magad és segíts, hogy mások is így tölthessék el a megérdemelt pihenésüket.
Rengeteg szép emlékkel, megújulva tértem haza és már néhány nap után éreztem, hogy vissza fogok menni!