Sziasztok!
Szeretném megosztani veletek az élményeimet animátorként, hol voltam, mit csináltam, de a leglényegesebb dolog: életed legnagyobb élménye vár téged, mire vártál eddig???
Idén már harmadik alkalommal mentem vissza a Kanári-szigetekre. Meglepő, mi? Egyáltalán nem az. A spanyol cég, már márciusban felvette velem a kapcsolatot, mondván, ha van kedvem, nagyon szívesen látnak újra köreikben. Amire természetesen igent is mondtam, csak az időpontot kellett egyeztenünk. Némi egyeztetés után felajánlottak egy helyet Lanzarotén. Mivel ott még úgysem voltam, adott volt, hogy egyből rábólintottam az ajánlatra. Én így ismerem meg ezeket a szigeteket: nem csak odamegyek, de ott is dolgozom. Sorrendben ez a sziget a negyedik, amit megismertem és mondanom sem kell, megérte. De kezdjük az elején.
Lanzarote viszonylag kicsi sziget, de egyáltalán nem unalmas. Könnyen bejárható kocsival, aminek a bérlése nem jelent horribilis árakat, különösen, ha több emberrel mész egyszerre. A bátrabbak biciklire pattanhatnak, az egész szigeten elfogadott ezzel közlekedni. A buszjáratok kényelmesek és olcsók, én őszintén meglepődtem ezen. Mindhárom lehetőséget kipróbáltam a sziget felfedezésére és azt kell mondanom, tökéletesen megérte. Engem Playa Blanca-ra irányítottak és itt egy csak felnőtt hotelben tölthettem el négy hónapot. Biztos hallhattátok, hogy animátornak lenni egyet jelent a nyaralással (ezt nyugodtan cáfoljátok meg, nem igaz, ez is munka) és én eddig ezt lelkesen tagadtam. De nem itt. Nem volt gyerek körülöttünk, minden és mindenki nyugis volt, a szálloda vendégei többszörös visszajárók, pihenni és feltöltődni akarnak. Ez volt a hotel politikája is, hagyni, hogy a vendég élvezze az ittlétet és biztosítani, hogy megint jön. A hotel dolgozói között ilyen szintű összefogást én sosem tapasztaltam, pedig jópár helyen megfordultam. Itt egymást segítettük, a boldog dolgozó a jó dolgozó alapon. A felettesem már 11 éve van a szakmában, ebből 6 évet nyomott le felettesként. A csapat összetartó, bár kicsi. Programjaink biztosították a jó hangulatot, itt a hangsúly a vendégekkel való jó kapcsolatra helyeződött. Ha szeretsz beszélgetni emberekkel, csiszolni az angol tudásod (80%-a a hotelnek angol…), akkor ide gyere. Persze közben a spanyolt is érdemes tanulni, mert a személyzet nagy része csak ezen a nyelven beszél és a spanyol vendégek kikérik maguknak, ha nem spanyolul szólalsz meg (ezzel nem mindig értettem egyet, de a nemzeti öntudat és annak formái…).
Sokat javult a spanyolom, noha sosem tanultam iskolában vagy tanárral. A programjaimat könnyű volt levezetni, összességében sosem fáradtan el ebben (a gyerekmentességnek is vannak előnyei), vagy az esti programjainkban. A szabadnapokon bejártam a szigetet, lebarnultam a parton, értékes barátságokat kötöttem. Úgy hagytam ott a helyet, hogy bármikor visszamennék. De persze, mint mindennek, itt is voltak árnyoldalak. A szállodában vagy elszállásolva és közös szobád van egy csapattárssal. Akinek van testvére, akivel egy szobában nőtt fel, az könnyebben tud ehhez alkalmazkodni, mert az ég mentsen meg attól, hogy olyas valakivel legyél összezárva, aki nem így nevelkedett és nem képes felfogni, hogy itt ketten osztozkodtok a szobán. Én sajnos az utolsó két hónapra kikaptam egy ilyen embert és ide vonatkozólag lenne pár tanácsom: már az elején lefektetni a szabályokat, különben bajusz akasztás lesz. Beszéljetek meg dolgokat és ha valami mediterrán közegből származó emberrel kell tárgyalni, legyél olyan higgadt, mint még soha. Próbálj toleráns lenni, ami nem jelenti azt, hogy mindent el kell nézni. Igyekezz csapatjátékos lenni, de ha valami már nagyon nem megy, mindig lehet jelezni a problémát a felettesednek. Összességében én örültem, hogy megint mehettem a szigetekre, mert rengeteget tapasztalhattam, fejleszthettem a nyelvtudásom és megismertem egy újabb szigetet. Tervezem a további együttműködést a céggel, akik mindig szívesen veszik a visszatérő animátorokat. Amilyen nyitott vagyok, simán vállalok másmilyen hotelt is, nemcsak olyat, ahol először éreztem azt, hogy én is nyaralok.
