Több mint 3 hónapot tölthettem ezen a csodálatos szigeten, ahova a legjobb barátnőmmel érkeztem. Az elején, mint mindenki természetesen mi is féltünk belevágni hiszen ez volt az első munkánk külföldön és nem tudhattuk, hogy mire számítsunk. Viszont meghoztuk a lehető legjobb döntést és kimentünk megpróbáltuk, hogy milyen is az animátorkodás, milyen egy szigeten élni. Hogy milyen is volt számomra az animátorkodás? Folyamatosan új embereket ismertem meg, összebarátkoztam a gyerekekkel, akik számára én voltam a nyaralás fénypontja, hiszen velem tudtak játszani, szórakozni, a végére pedig már barátként búcsúztunk el egymástól, a legnehezebb része viszont pontosan ez, hogy elmennek és nem tudni, hogy mikor futunk össze legközelebb. Fontos kérdés szokott lenni a nyelvtudás az animátorkodásnál, amikor kimentem azt hittem, hogy jól tudok angolul, viszont az első nap ahogy meghallottam a különféle angol akcentusokat egy kicsit elgondolkodtam rajta, hogy jó helyen vagyok-e, de szerencsére csak egy kis idő kellett hozzá és belerázódtam ebbe is. Cipruson a legtöbb a brit turista, róluk azt kell tudni, hogy elég lazák, úgyhogy, ha mondtam nekik, hogy ismételjék meg amit mondtak, elmondták újra, nem csináltak belőle problémát, nem nevettek ki, ha nem jó igeidőt használtam vagy valamit nem jól mondtam, úgyhogy aki ettől tartana az ne tegye.

A sziget számos lehetőséget adott a szórakozásra például itt próbálhattam ki először a siklóernyőzést, a tengeri fánkozást, hajóúton vehettem részt, emellett pedig a sziget legszebb tengerpartjain tölthettem a szabadnapjaim. Az egészben a legjobb volt, hogy a legjobb barátnőmmel éltem meg ezeket az élményeket, tehát mindenképp ajánlom, hogy aki teheti menjen baráttal, ismerőssel, mivel ez egy nagyon jó közös emlék lehet, mi is a mai napig emlegetjük azokat, amik Cipruson történtek.