2010 nyarát Görögország Kos szigetén töltöttem gyerekanimátorként. Kétségekkel vágtam neki az ismeretlennek (ez lévén az első szezonom), de ma már bizton állíthatom, jó döntést hoztam. Sokféle nyári munkát végeztem már, de ezt találtam eddig a legideálisabbnak több szempontból is. Aki egy alapvetően életvidám természet, szeret emberek között lenni, beszélgetni, nyelvekkel foglalkozni, más kultúrákat megismerni, szép környezetben dolgozni (tenger, napsütés, pálmafák…) az mindenképpen csak nyerhet. Továbbá anyagilag is megéri, tekintve az alacsony hazai fizetéseket, és hogy az animátoroknak a szállás és az étkezés (utóbbiból nem is akármilyen!) biztosított.
Én személy szerint rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, nagyon sok embert megismertem, élveztem a gyerekekkel együtt töltött időt (még ha ennek esetleg fájdalmas, olykor könnyes búcsú is lett a vége), aktívan használtam a nyelvtudásomat, és nem utolsó szempont, hogy állandóan a figyelem középpontjában levén, kiállva az emberek elé, növeltem önbizalmamat is. Egy véletlen folytán kipróbálhattam magam abban is, hogy miképpen tudom ellátni azon szakma kívánalmait, mellyel a jövőben foglalkozni szeretnék, ez pedig a tolmácsolás. Ez ismét egy jó példa arra, hogy soha nem lehet tudni, mit hoz az élet, miből profitálhatunk még járulékosan, ha belevágunk valamibe.
Az animátorkodást jó önismereti tréningnek tartom, mely számos lehetőséget rejt magában, így bátran ajánlom bárkinek, aki a leírások alapján rátermettnek érzi magát a feladatra. Ami biztos, kötelező a mosoly, a nyelvtudás, a határozottság, az aktivitás, a stressztűrő képesség, és az emberi kapcsolatok kialakítására való képesség. Ha ezek megvannak, akkor nagy baj már nem lehet… 🙂