Azt hittem, az első szezonos élménybeszámolóm után könnyebb lesz megírni a másodikat, amin az én emlékekhez ragaszkodós lelkem kb. olyan jót röhögött, mint amikor azt hittem, idén majd könnyebb lesz a búcsú, mint tavaly. Vagy, hogy ezúttal nem fogok még hónapokkal a hazajövetel után is minden másnap arról álmodni, hogy újra tekerünk haza a pálmafák alatt a csapattal, esetleg hogy újra fogom a kislány kezét, aki csak velem mert lecsúszni a vízi csúszda tetejéről, vagy…
Hát, még sorolhatnám, de lényeg, hogy tévedtem, ugyanúgy fáj az arcom a sok mosolygástól az emlékekre gondolva, ugyanolyan összeszorult szívvel írom ezeket a sorokat és ugyanúgy várom, hogy vége legyen a még meg sem kezdődött tavaszi szemeszternek, csak még több barát, hely, pillanat, érzés hiányzik, mint legutóbb.
Gran Canarián tölthettem el a második szezonomat, ahol fitnesz, sport és Mini Club animátorként is ismét annyi hihetetlen élménnyel gazdagodtam és annyi mindent tanultam, hogy azt sem tudom, hol kezdjem.
Leírhatatlan érzés, amikor több tucat ember táncolja a te koreográfiádat a te aquazumba órádon, vagy amikor a heti hab-partyn a medencében szórakozva megkérdezi egy vendég, hogy „neked ezért komolyan fizetnek is?”. 😀 Vagy amikor egy zokogó gyereket úgy kell rólad lehámoznia a szülőknek, ha eljön a búcsú ideje, amikor egy idegen országban helyiként üdvözölnek a kisboltban, hiszen te ott élsz, ahol más csak nyaral, vagy amikor az óceán zúgását hallgatva sétálsz reggel munkába a puha homokban, mélyen beszívva a sós levegőt. Meg persze amikor hajnalig táncolsz éjszakánként az igazi, forró spanyol bulikban a barátaiddal, akikből napról-napra csak egyre több lesz, hiszen minden nap újabb mosolyok, könnyes búcsúk és életre szóló élmények várnak.
És tudjátok, ezek azok a dolgok, amikért megéri. Megéri kilépni a komfortzónátokból, hogy valóra válthassátok az álmaitokat, és garantálom, hogy nem fogjátok megbánni, mert ezek a dolgok azok, amiket sohasem felejtetek majd el.
A szeretetet a gyerekek szemében, az apró kezek ölelését, a kacagást, akkor is, sőt, főleg akkor, ha egy kukkot sem értetek egymás szavából… a hálát az emberek szemében, a mosolyokat, a titkos személyzeti folyosókat, az óceán illatát, a show előtti kellemes izgalmat, a kissé csufi arcfestéseket, a show közbeni vicces bakikat, az együtt átvészelt nehezebb pillanatokat, a szabadnapok strandolásait és természetesen a sok hülyéskedést a csapatoddal, na meg amikor végre sikerül megtanulnod a klubtáncot mialatt nap, mint nap olyan kalandokba keveredsz, amiről csak álmodni mertél.
Ezek azok a dolgok, amiket sohasem felejtek el, amikért minden egyes lépés a komfortzónám határán túl megérte, amikért hálás vagyok és amelyek miatt alig várom, hogy újra megtehessem. J