Én 2014 nyarán mentem ki Ibizára animátorkodni. Már áprilisban otthagytam az előző unalmas irodai munkámat, mert tudtam, hogy nekem valami más kell, de akkor még nem volt semmi más munkám. Közben tudtam, hogy lesz egy nyílt nap a Hotelanimationnél, de nem mentem el, nem hittem, hogy elég jó vagyok. Közben kimentem Spanyolországba csak kirándulni két hétre, és egy ismerősöm mondta, hogy ő kapott egy animátormunkát Mallorcán. Ezek után minden pozitív energiámat és gondolatomat arra összpontosítottam, hogy megszerezzek egy ilyen munkát. És sikerült!!!! Kicsit féltem, nem volt sok önbizalmam, de annyi igen, hogy átmentem az interjún. Egy szerdán derült ki, hogy mehetek, következő hétfőn már Ibizán voltam. Itt hagytam mindent, egyedül elmentem az ismeretlen világba, nem ismertem senkit, ez volt az első külföldi munkám… Egyszerre nagyon sokféle érzés kavargott bennem: öröm, boldogság, félelem, kíváncsiság, bizonytalanság, … minden. Persze pozitívan kell hozzáállni mindenhez, és lazának lenni.
Érkezésem utáni nap már kezdtem is a munkát. Mivel én kicsit később csatlakoztam a csapatba, nem a szezon legelején, így nekem nem volt sok betanítás. Vagyis volt: 😀 „Gyere a színpadra, csak utánozd, ahogy táncolunk!” Ilyen és hasonló módszerekkel hamar belerázódtam a munkába. Nagyon jó tréning volt. Jött a második meglepetés: Engem azért vettek fel, mert jól tudok spanyolul, és kellett valaki a spanyol gyerekeknek a mini clubba. Nem is voltak spanyol gyerekek. Főleg angolok voltak. Kellett kb. két hét, mire megértettem őket… Nagyon fontos, hogy ezeket a tapasztalatokat én jól éltem meg, tudtam, hogy csak az elején nehéz, és sokat tanulok belőle. A szezon végére rengeteget fejlődött az angolom és spanyolom, sokkal nyitottabb, könnyebben barátkozós, minden tekintetben lazább, pozitívabb ember lettem. És mindez nem történt volna meg, ha nem megyek el animátornak. Nagyon sokféle embert, nemzetet láttam, turistákat, ott a vendéglátásban keményen dolgozó embereket, és az tetszett, hogy mindenki boldog, nem stresszes, és ezt a nyugalmat átveszi az, aki ott van.
Heti hat napot dolgoztam, az időbeosztás kicsit kemény, de ki lehet bírni: reggel egy kis munka, délután egy kis munka és este egy kis munka, tehát szét van darabolva a napod; ott kell lenni a közelben egész nap. De nem baj, így is mindig tudtunk valami változatosat csinálni. Éjszaka is még mentünk bulizni, a heti egy szabadnapon soha nem volt pihenés, sőt még korábban keltem, hogy bejárjam a szigetet. Volt, hogy barátokkal, és olyan is, hogy teljesen egyedül, mert azért néha szükség van az egyedüllétre is. Egész nap, kora reggeltől estig-éjszakáig bejártuk a szigetet, bicikliztünk, stoppoltunk, strandoztunk, buliztunk, nagyon sok fantasztikus élménnyel és emlékkel lettem gazdagabb az öt hónap alatt, amit ott töltöttem.
Ha úgy gondolod, hogy Te ehhez kevés vagy, ha félsz, mert nem tudod, hogy milyen lesz, ha nincs elég önbizalmad, ha úgy gondolod, hogy nem tudsz eléggé angolul, ha kifogásokat keresel, hogy miért nem…. de ott motoszkál benned a gondolat, hogy Te ezt ki akarod próbálni, és el akarsz menni egy csodálatos helyre, akkor ne hezitálj, TEDD MEG MINDENKÉPPEN! Én is kicsit nehezen szántam rá magam, de életem legjobb döntése volt. Nem is csak egyik legjobb. Tényleg a legjobb!
