2010 májusában indultam útnak, Kos szigetére. Már nagyon vártam, hogy végre mehessek. Bár nem tudtam pontosan mi is lesz a feladatom (miniclub, vagy sportanimáció), egyáltalán nem bántam, a lényeg az volt, hogy új embereket ismerjek meg, és minél többet tapasztaljak. Így is lett. Eddigi életem legmeghatározóbb élménye. Érdekes, hogy egyáltalán nem volt honvágyam, és meg sem fordult a fejemben, hogy előbb hazatérjek.
10-kor kezdtünk, én reggeli tornával, majd vízi aerobikot és step aerobikot oktattam.
Este mini disco-t tartottunk, végül a napot valamilyen show-val zártuk (comedy, playback stb…). A szabadnapon volt, hogy autót béreltünk és jártuk a szigetet, vásároltunk, strandoltunk, hajóztunk, grilleztünk, csak (ahogy mi neveztük) ‘funfunfun!!!’ .
A csapat júliusban 9 főssé bővült, 5-en kezdtünk, szóval alapvetően kevesen voltunk, szerencsére, mert így közelebb kerülhettünk egymáshoz . A mai napig tartjuk a kapcsolatot egyébként. Nem számítottam rá, hogy ennyire jól kijövünk majd, de az együttműködés végig simán ment. Tolerancia és türelem kérdése az egész.
Persze voltak nehéz napok, de úgy gondolom nincs munkahely, ahol ne lennének. A barátaim mindig mellettem álltak, és a vendégek 80%-a is nagyon aranyos volt.
Szóval, egy percét sem bánom, sőt, még maradtam volna. A rengeteg ember, a tapasztalat, a tanulás, a bulik, a napsütés és a jókedv…egyszerűen felbecsülhetetlen értékek. Mindenkinek ajánlom, hogy menjen és legyen bátor, próbálja ki, meg fog lepődni magán, milyen sok mindenre képes, és mennyi fantasztikus dolog történhet. Alig várom a következő szezont! 🙂